Meglepi!

Sziasztok kedveseim! Meghoztam az első fejezet első felét! Íme egy kis részlet, többért kattints a linkre!

A nap utolsó sugarai aranyra színezték a holtág víztükrét. Homokos , poros kezembe utoljára vettem fel egy lapos kavicsot, majd lendületből beledobtam a vízbe. Arra gondoltam, bárcsak az én érzéseim és gondolataim is vele együtt süllyednének el.
- Hiányozni fog ez az egész hely, a sok hülyeség, még a hülye osztálytársak is! - mondtam a könnyeimmel küszködve a mellettem álló legjobb barátnőmnek, Nadinnak. Az érzéseimmel nem bírva karjaiba vettetem magam. Ő az egyetlen az életemben aki elvisel és elfogad, akivel bármit megoszthatok.
Nadin török származású, még az ükszülei száz évvel ezelőtt telepedtek le az országban, bár bőrén és arcán még látszódnak ősei vonásai. Ezt remekül lehet látni a mogyoróbarna szemein amik könnyen kifürkészik az igazságot, bár az megszerzett információt sosem adná tovább.
Ölelkezés közben sikerült megnyugodnom. Így végre értelmes beszélgetést tudtunk végezni.
- Figyelj, tudod mit mondtak, ha nem teszed meg, őket fogják bántani, és hidd el felül tudsz majd kerekedni a kormány kutyáin. - Bár az egészet biztatólag mondta, mégis legbelül összerezzentem.
Bár belegondolva igaza van, meg tudom tenni, de a válasz nem biztos, hogy jó lesz, csak úgy mint egy héttel ezelőtt: Tovább>>