Változások - az elmúlt 5 évem a blogger világban

Kedves Olvasó! 
 A cikk nem csak rólam, hanem mindenkiről fog szólni. Az elmúlt öt év szép és rossz történéseiről. Az én szemszögemből természetesen. De mindenek előtt egy pár sort intéznék azokhoz akik esetlegesen rossz néven vették a közvélemény kutatásomat.

Nos a közvélemény kutatás nem sikerült túl jól sajnos. Egy páran úgy gondoltátok, hogy ez egy verseny. Pedig én nem ezért tettem fel a kérdést. Hanem, hogy megtudjam kik jelenleg a legolvasottabb bloggerinák akikre a kezdők felnéznek.

És aki úgy gondolja, hogy miért kellett ez a kérdés? Elvégre így a kezdőket lehúzza a dolog, mert ők nincsenek ott.  Nos, ezeknek az embereknek üzenném:

Először is nem mondom idegzet, elhivatottság, szorgalom, eltökéltség , kitartás és kemény munka kell ahhoz, hogy valaki ismert legyen. És még még mindezek mellett idő, rengeteg. Van akinek több, van akinek kevesebb. Vegyünk egy pár esetet.

1. Remek író, de nem bízik magában így nem igazán reklámozza a történeteit:
Felismerted magad, vagy egy barátodat? Nos mondok valamit. Nem te/ő az egyetlen ilyen eset. Én is Sőt Thea Quincey barátnőm is akit sokan ismerhettek gyönyörű designjairól. Az írásait annyira nem reklámozza, de higgyétek el ámulatos ahogy fogalmaz.
Mi a megoldás erre? Rengeteg idő kell és baráti biztatás az ilyen íróknak.

2. Aki két év után úgy ír mint a profi publikált írók:
Nos sorolhatnám. mennyi ilyen blogger van. Kezdve Kovács Petrától Szabó Andreáig. Nos ez az őstehetségek csoportja akikben tuti valami rég múlt író vére folyik vagy csak annyira nem százasok, hogy az már zseniális.
 Te is ebbe a csoportba tartozol, mégsem vagy a nevesebb bloggerek között? Az ok ilyenkor benned keresendő. Lehet nem reklámozol annyit, de lehet a tálalással van hiba, és ezt nem csak a reklámozás módjára értem. Sajna a homosapiensek nagy százaléka először a külsőn ítél.

Ha mindez meg van és saját néven blogolsz:

Bizonyos oknál fogva jobban benéznek egy írói profillal megosztott blogra, mint az eredeti profillal közzétettre. Arról nem is beszélve, hogy kényelmesebb így és fesztelenebbek a bloggerinák, ha egy általuk alkotott név és egy a netről leszedett kép mögé bújva posztolhatnak, amitől így annyira felszabadul az ember, hogy hamarabb adja önmagát mint a saját barátai előtt.

4. Öt éve blogol mégsem ismerik:
És íme itt van az a kategória ahová én tartozom. Július 17.-én volt a közösségbe való csatlakozásomnak az ÖTÖDIK éve. Mégis 6 db feliratkozó a rekordom. De most nem annak van az ideje, hogy sajnáltassam magam.
 Itt sajnos én magam sem tudom a megoldást, de ha megtalálom a gyógyírt leírom nektek.
Ha viszont valaki megtalálta akkor kérem szépen kommentben írja meg! *.*

5. A több éves kemény munka gyümölcse, avagy az ismert bloggerek:
Íme elérkeztünk ehhez a csoporhoz is. Amennyiben nem ismertél magadra az előbbi négy csoportban akkor valószínűleg ehhez a csoporthoz fogsz tartozni, csupán idő kérdése.
 Viszont ideáig tényleg csak a legkeményebbek jutnak. Kérdezzétek csak meg Khyrát vagy Isobelle A. Gross-t!

Ha bármi hozzáfűzni valótok van a dologhoz, akkor írjátok meg légy szíves! Mindenki véleményére kíváncsi vagyok.


Na, de most már térjünk is a cikk lényegére.


Húú...Hol is kezdjem? Talán a leges-legelején.  Igen ez lesz a jó megoldás.

Hogy miért kezdtem el blogolni? Avagy a kezdetek. 
Az egyik osztálytársam  dicsekedett a sajátjával, és mihelyst kikérdeztem a dolgokról (mit, hogyan kell csinálni stb.) arra jutottam, hogy megpróbálom én is. Már akkoriban is volt egy füzetben elkezdett történetem amit teleaggattam rajzokkal. arról nem is beszélve, hogy a szereplőket mind az osztálytársaimról mintáztam.
 Ezeket töltögettem fel és gépeltem be hetekig. Aztán egy - két hónap múlva az egyik design blog kritika írót keresett. Én természetesen nuku tapasztalattal, 9 éves fejjel jelentkeztem. Bár még azt sem tudtam mi az a kritika. (persze jól beégettem magam szó se róla) Lényegében nagyon nem bántam meg. Rengeteget tanultam a blog szerkesztőitől. Köztük Henrietta Strempeltől aki későbbiekben is rengeteget segített. ezúttal is szeretném ezt neki megköszönni!
 Nem sokkal ez után arra jutottam, hogy megtanulok képeket szerkeszteni. Be is léptem egy csoportba ahol több dologra is megtanítottak, csak a fejlécekre nem. Így maradtak a tutorial videók.
 Nem is annyira sokára elfogadható fejléceket készítettem és értettem az alap sablonok átszínezéséhez. (Ez 10 évesen volt)
 Így jutottam el az első design blogom megnyitásához, amit egy barátnőmmel közösen vezettünk. Mikor először osztottuk meg a blog linkjét egy csoportban rengetegen letámadtak és ócsároltak. Bár a bejegyzést töröltük és a csoportból kiléptünk kaptunk magunk mellé valakit aki segített a fejlődésben, bár az illető nevére már nem emlékszem, de a hálám a síron túlra is üldözni fogja. :D
 

A fejlődés
Nos ez az a szakasz ahonnan sose lehet kilépni. Fejlődni mindig lehet. Ami azt illeti 5 év ide - 5 év oda én sem vagyok profi, sőt olyan, hogy profizmus talán nem is létezik. Mindenkiben van hiba. Mindig is lesz ez az emberi lét alapja.
 Mindenesetre az elmúlt 3 évben rengeteget fejlődtem, ez azon is meglátszik, hogy 2 fiókot készítettem a bloggerhez, és emellett rengeteg blogom volt, vagy működtem közre. Bár eddig egy történetemet sem fejeztem be, nem bánom, mert általuk tanultam meg jobban írni. Valahányszor eljutottam a 2.fejezetig észrevettem egy-két hibát ami olyannyira lehetetlenség volt (még a képzeletbeli világban is), hogy kénytelen voltam kijavítani. Persze így viszont a fő cselekményszál vesztette értelmét szóval dobtam őket a sunyiba. :D
 Nem mondom most is vannak szünetelő blogjaim amiket folytatni szeretnék az Omega után. Többek között az Üvegmadár, Az Angyali nővérek (Beth nagy örömére) és egy Hetalia PruHun fanfiction. Nem fogok unatkozni, főképp ha bloggerina barátnőim facebookon ki nem posztolnak valamit amitől megszáll az ihlet természetesen egy teljesen más sztorihoz.


Blogger barátok / Az emberek akik miatt ott vagyok ahol vagyok

Na igen ha eddig hajlandó voltál elolvasni ezt a cikket feltételezhetően te is egy vagy ezen embereknek. 

Köszönöm!

Köszönöm a családomnak, az osztálytársaimnak, a barátaimnak a támogatást, de legfőképpen nektek, bloggerináknak tartozom köszönettel. Elfogadtatok, segítettetek, bátorítottatok és kiálltatok mellettem.

 Köszönöm Borsai Biankának és Szabó Virágnak, hogy támogattak a blogolással és az írással kapcsolatban. Valamint, hogy hajlandóak voltak közös blogot vezetni velem.

 Köszönöm Szabó Hannának, Lili Ágostonnak és Csordás Sárának, hogy ilyen lelkes olvasóim. Ti adtok nekem erőt, hogy minden egyes fejezetbe a maximumot adjam és, hogy igenis van miért folytatni.

 Köszönöm Beth J. Stepanovának, Thea Quincynek és Maja Tankwallnek, hogy segítenek és ott vannak mellettem. Nem tudom szavakba önteni az érzelmeimet.

 Köszönöm Stella Junipernek, Kertész Kingának, Lucia Summernek, Petra Kovácsnak és Andrea Noémi Szabónak, hogy a kemény munka és elhivatottság eredményt hoz és ezért nem szabad feladni az álmainkat.

 Köszönöm Sziny Kének és Júlia Győrinek (én akkor még így ismertem meg Beth-et), hogy saját idejükből áldoznak/tak rám és segítenek/tek. A hálám emberi mértékekkel mérhetetlen és időtlen.

 Köszönöm Kanna Chan-nak, Lilla Kylie-nak, Lena Howardnak, Leah Walkernek és mindenkinek a fent említettek közül és azoknak is akik valaha egy jó szóval fordultak hozzám és azoknak is akik nem, valamint mindenkinek a blogger közösségből. Köszönöm, mert nélkületek feladtam volna az álmaimat és azzal együtt a lelkem egy darabját. Köszönöm, mert olyasfajta barátikörbe csöppentem, hála nektek, ahol igazán önmagam lehetek.          

Köszönöm, hogy vagytok!